Macus “nyaral”
2007 augusztus 9. | Szerző: amilgade
Sajna szigorlatoznom kell szeptemberben, ha be akarom fejezni ezt a fránya egyetemet januárban. Így is ráhúzok egy félévet! Úgy gondoltuk (a tanulás szempontjából), az lesz a legjobb, ha anyáék a hétvégi házunkban lesznek Fannival, mi meg hétvégén kimegyünk hozzájuk. Persze sokan azt gondolhatják minek a tanulásnak majdnem egy hónap?? Igazuk van, de a tavaszi vizsgahalasztást azért követtem el, mert “időben” kezdtem el tanulni, de közbe jött Fanni betegségei. Ezt nem akarom még egyszer eljátszani!
Hétfőn ment el a Kismackóm!!! Most (csütörtökön) már annyira hiányzik, hogy nem tudom szavakba önteni. Magam előtt látom a kis hörcsög-pofiját, miközben elgondolom, hogyan puszilgatom össze-vissza. Ráadásul a szokásos reggeli telefonáláskor, apukám elejtette, hogy Fanninak folyik az orra, megfázott. Kész!!!!! Tudtam!!!!! Persze nem anyuék a hibásak, egyszerűen a meleg, a pancsi, a hűvös parasztház, a mezítláb rohangálás, csupaszkodás megtette a hatását. Anyukám kikapta a telefont apukám kezéből, és nyugtatgatni kezdett, hogy nincs semmi komoly, én csak tanuljak. Hát… ma már nem nagyon fogom…
Mindennap hallgatom a beszámolót, mit, kivel, hogyan csinált Macus. Ő nagyon élvezi a szabadságot, ráadásul a falubeli gyerekekkel is megismertette a nagypapija. Így a lányom tegnap este focizott, sőt a nála 10 nappal idősebb Lilike is átjött hozzá. Igaz a kislány, Lili, nagyon megijedt az idegen helytől, még a hinta és a csúzda sem tudta feloldani, de állítólag ma is megpróbálják a nagyszülők Lili hangulatát föloldani. Macust nem érdekli hol van. Mivel állandóan magunkkal hurcoltuk, bárhova is mentünk, imádja a tömeget, és bárhol, bármikor feltalálja magát. Így a falubeli gyerekek, függetlenül attól hogy nagyobban, rögtön Fanni kedvencei lettek. Most örülnöm kéne, hogy Fanni boldog, és jól érzi magát. Talán nem is hiányzunk annyira… a kisördög a fülembe duruzsol, pedig a szívemben érzem, hogy anya, apa azért hiányzik a Macinknak.
Közeleg a hétvége!!! Szombaton tudunk csak kimenni, mert vendékeket is viszünk magunkkal, akik pénteken nem érnek rá. Már csak 1 nap…
Szabadság…
2007 augusztus 7. | Szerző: amilgade
Már egészen kicsi korában észrevettük, hogy Fannit nem lehet bekötni a hordozóba, de még az etetőszékbe sem. Először csak nevettünk rajta, de mára ez már komoly gond. Az autósülésben visító lányom addig ügyködik, míg a két kezét sikerül kiszabadítania, és ádáz haraggal próbálja a csattot is megbuherálni, most még kevés sikerrel. Hiába próbáljuk megmagyarázni, hogy ez a “bekötés” az P javát szolgálja, nem igazán érdekli.
Az etetőszékben csak addig ül, amíg az éhségérzetét elverte az aktuális étellel, majd megpróbál kimászni belőle. Ha nem engedjük inkább nem eszik tovább, és hatalmas krokodil könnyeket hullat. Ez van! Anyuka, nagymama futkos a 14 hónapos után, és megpróbálja bedugni a falatkákat a szájába.
Fanni a szabadság szerelmese! Mára csak a hétvégi házunkban érzi jól magát, ahol kifürdi, hintázza, csúzdázza magát. Kutyust és “kot-kot” tyúkanyót figyeli a szomszédban. Egyszóval: csak kinnt lehessen.
Mi lesz ősszel a lakásban? Már most félek belegondolni, hogy a kislányom őrjöng az ajtó előtt, hogy engedjük ki, nem bír bennt maradni.
Macus feladta a leckét Apának. Ideje egy családi házba költözni…
Hőség
2007 július 19. | Szerző: amilgade
Apukám szerdától kemo kezelésen vesz részt, ezért hétfőn hazajöttünk a hűvös, és pancsizós hétvégi házunkból, Fanni nagy bánatára. Tény, hogy az én kislányom egésznap kinnt játszott az udvaron, homokozott, hintázott vagy a legújabb kedvenc elfoglaltságát űzte a csúzdázást. Ha melege volt csobbant a nagy (3 méteres) pancsijában, vagy velünk fürdött a felnőtt medencében. Sőt! Nagyitól kapott egy virág-zuhanyt, ami össze-vissza forog és spriccol, Macus nagy örömére. Ehhez képest, a 30 fokos lakásunk kész kínzás számára, és még a játszótérre sem mehetünk le, ,mert ott 40 fok van.
Tegnap már betelt nála a pohár. Űvöltözött az ajtó előtt, és húzott bennünket az ajtóhoz, hátha elvisszük valahová. Így este 7-kor a férjemmel és Macussal elmentünk a kislányom kedvenc boltjába, a Corába. Hiába ment a légkondi az autóba, még így is nehéz volt utazni. Ráadásul a Cora enyhe áramhiánnyal küszködött, és bizonyos időszakonként elment a világítás fele, a hűtők világítása “beszürkült” és a légkondi is ki-kimaradozott. Ezért a várva-várt hideg elmaradt, épp csak “enyhe hűvös” volt. DE Fanninak ez is elég volt. Hangosan, visongva rohangált a boltban, és boldogan pakolt a bevásárlókocsiba mindenféle “hasznos” holmit. Mi meg néztük a csöppséget, a csillogó szemét, a boldog kis arcát. nem furcsa, hogy ennyi is elég a boldogsághoz?…
Szobatiszta, vagy nem?
2007 július 11. | Szerző: amilgade
Azt gondoltunk (nagyszülők és mi), hogy idén nyáron majd csupaszkodik Macus, és talán néha.néha ráül a bilire. Eddig még nem valósítuttok meg a tervet, mert lusták voltunk elővenni a bilit, na meg amikor nagy nehezen rászánjuk magunkat, mindig hideg van. Na ez volt a múlhétig…
Macus a múlthéten, komoly arccal odajött hozzánk (nagyi és én), és azt mondta, hogy “kaka”. Mi teljesen ledöbbentünk, valahogy anyukám észhez tért, látván, hogy a bemondás után kezd kakilni a lányom, és elrohant az a bizonyos kutyáért. Visszatérve ráültettük Fannit, és sikerült a végét a kutyusba pakolni. Mire az zenélni kezdett, és a Kismackóm fejét mozgatva “táncikálni” kezdett a bilin.
Macus azóta is bejelenti a “nagydolgot”, leggyakrabban előtte, de néha utána, viszont a kutyusra való ülést nem igazán szereti. Lévén, hogy a kutyust a “lába között” kéne tartani, de nem tudja segítség nélkül átemelni a lábát, így oldalról közelítjük az “ebet”. Ami így nem kényelmes biliként szolgál. Egyszóval vennünk kell, egy teljesen hagyományos bilit. Lehet hogy mégis szobatiszta lesz a nyáron Macus??????
Lengyelország
2007 július 11. | Szerző: amilgade
A barátnőm (akiről már írtam) felhívott, hogy van-e kedvem velük (Gombász Egyesület) Lengyelországba menni 3 napra. Naná, hogy volt!!! Szóltunk Fanni unokatestvérének a szüleinek, hogy nincs-e nekük is kedvük jönni. Volt!!! Így június végén elindultunk, egy csodálatos kirándulásra.
Már épp ideje volt egy kicsit kikapcsolódni, mivel régóta rám jár az a bizonyos rúd. bevallom féltem egy kicsit az autókázástól, mivel Macus nem szeret autóban ülni, unalmasnak találja az utazást. Szerencsére reggel 7-kor indultunk (pénteken), ezért egész délelőtt egy kicsit “kómás” volt, Így nem is vette észre az utazást. Délben megérkeztünk Niedzica-ba, egy csodálatosan szép kisvárosba (inkább üdölőfalunak mondanám)
Ahogy kipakoltunk a kocsikból máris indultunk tutajozni a Dunajec folyóra. Még itthon látva a képeket, eldöntöttük, hogy tutajozunk, csak Fanni volt a problémás, mert nem akartunk vinni egy 1 éves gyereket 2 óra 15 perces tutajozásra (a víz veszélyeiről nem is szólva). Így a párommal abban maradtunk, hogy Ő a gyerekkel a szálláson marad. Persze ez rögtön megdölt, amikor elindultunk, a férjem az utolsó percben meggondolta magát, és a gyerekkel felpakolva elindultunk a többiek után. Felesleges volt aggódni, Macus nagyon jól bírta a túrát, és nem is veszélyes, az én Kismackóm jobban bírta a “kötöttséget”, mint a férjem, vagy az 5 éves unokatestvére. estére hazaérve a gyerekek még biliárdoztak, és a vacsora után mindenki hullafáradtan esett az ágyba.
Másnap (szombat) a Niedzica-i várat néztük meg, és délután Zakopane-ba és Chocholow-ba mentünk. Mondanom sem kell, hogy estére megint kidölt macus. Annyira, hogy a szokásos 7 decis tea adagját sem itta meg éjszaka, mert csak egyszer ébredt fel. Megjegyzem, talán nem is olyan szomjas a lányom éjjel, csak rossza alvú, és a teával (cumizással) nyugtatja magát.
Vasárnap Krakkóba mentünk, és onnan indultunk este haza. Éjfélre érkeztünk meg, jól összetörten, és megnyugodva, hogy macus kibírta a kirándulást, SŐT nagyon jól viselkedett a 3 nap alatt. Ezzel az utazással kikísérleteztük, hogy lehet-e Fannival nyaralni menni. Jelentem: lehet!!! Tényleg egy nagylányunk van! Most már csak pénz kell, és mehetünk…
Hócipő
2007 június 28. | Szerző: amilgade
Casperanyut olvasva bevallom egy kicsit megnyugodtam, hogy nemcsak nálam van most olyan “kiborulós” módi. Ha már a vallomásoknál tartok, akkor azt is meggyónom, hogy kb. 1,5 hónappal ezelőttig, ha Macus az “agyamra ment”, átsétáltunk anyukámékhoz, és ott egyből 3 ember állt a segítségemre. Mióta apukám kórházba került (szerencsére múlthét pénteken már hazajött, és jól van, annyira, hogy most festeni szeretne), Macus teljesen rám maradt a hisztis/visítós korszakával együtt. Nehéz! Nagyon nehéz! Azt hiszem én nem az a anyatípus vagyok, aki több gyerekkel is elboldogulna, nekem még Fanni is néha sok. 🙁 Nem vagyok netfüggő (annyira), de már napok óta a gép közelébe sem tudtam menni, mert estére hullafáradt vagyok, és annak örülök, ha egy kicsit olvasgatva fekhetek az ágyba.
Mi lesz velem később!!!!!
“Kire ütött ez a gyerek”??
2007 június 7. | Szerző: amilgade
“Kire ütött ez a gyerek?” szinte mindennap feltesszük ezt a kérdést egymásnak. Macus immár teljes jogú tagja a “felemelkedett” homo sapiens sapiensnek, elfogalván kiérdemelt helyét a NŐI oldalnak. Eddig is akaratos gyermekként ismertük meg, de most már a “földönfetrengek és közbenhisztizek” nagyelőadást produkálja minden olyan esetben, amikor szerinte korlátozzuk az akaratát. Elég sokszor érzi…
A férjem előadta a “nagy bölcset”, biztos rám hasonlít, mert rólam keringnek az anekdoták, hogy mennyire hisztiztem kiskoromban. Viszont ha a Macus génállományát vizsgáljuk, akkor a páromnak is be kell látnia, hogy a pakolós (pákász), mindenhova felmászós kislányunk kiköpött az apja! 🙂
Mostanra a fejhasogatós visítástól mindenkinek elege van, és megpróbáljuk valahogy “betörni” csemeténket, de valljuk be, kevés sikerrel. Arra már nekünk is sikerült rájönni, hogy ha még jobban igényeli a foglalkozásunkat, akkor rosszalkodik és visít, hogy felhívja a figyelmünket. Így mára elértem a teljesen lestrapált anyukát. Fanni mozgás igénye óriási, mára már önállóan lépcsőzik felfelé, de lefelé persze még kell a segítség. Egyik percben még mesekönyvet nézegetünk, a következő pillanatban már a kockákat kell pakolgatni. A szobája úgy néz ki mint egy csatatér, hiába próbálok bármit is elrakni, Macus segítség címén, azonnal kipakolja. Persze közben állandóan jár-kel, és esik! Sajnos! Elég gyakran. A pofiján két lila folt, a homlokán egy lila folt leledzik, a lábán már nem is számolom…
DE be kell vallanom, hogy mindeközben büszkén legeltetjük rajta a szemünket, hogy 1 évesen már mennyi mindent tud. Mindent megért (persze az ideiglenes süketséget előszerettel játsza), és amit kérünk tőle általában teljesíti is. Csak az a hiszti ne lenne…
Haverok, buli…
2007 június 1. | Szerző: amilgade
Pedig a szombati buli előtti kedden, éjjel belázasodott Macus!! Tudniillik délután játszótereztünk!!! Nem tudom mi van azon a játszótéren, de az én kislányom mindig beteg lesz a ott vagyunk!!! Szerda reggel a dokihoz vittük a Macinkat, kaptunk antibiot, és egy jó nagy adag tanácsot, hogy a bulit halasszuk el. De már megvettem a Micimackós tortát (megrendeltem), és kb 30 embert kellett volna értesítenem, hogy bocsika de nincs buli. Egyszóval eléggé elkámpicsorodtam a betegség, és a buli miatt.
Mintha az én kislányom érezte volna, hogy anyukájának nagyon fontos a szombati nap, csütörtöktől kezdve semmi baja sem volt, a hőségen kívül. Így szombaton reggel 6-kor a férjem ,anyukám, barátnőm négyessel elindultunka hétvégi házunkhoz, hogy 1. beengedjük a kőműveseket, 2. és “fellufizzuk” az udvart. Anyukám főzte az ebédet, a férjem egyenesítte a talajt a gyermekhinta alatt, mi meg diszítettük az udvart!!! 🙂
A nagy kupit nem is vettük figyelembe, csak élveztük a meleget, bár a barátnőim megjegyezték, hogy a medencébe a vizet beleengedhettük volna, de volt kerti zuhany!!!! 😉
Macus tobzódott a tömegben. Imádja a partykat, teljesen elemében érzi magát!! (anyja lánya) Egy csomó ajándékot kapott, amiket rögtön ki is próbált! Az ég is kegyes volt hozzánk, mert csak este 7-kor ért hozzánk a vihar! Addigra a társaság fele hazament, a másik felével meg 10 perc alatt összepakoltunk. Ilyen gyorsan sem pakoltunk még…
Persze én vezettem haza, hátul Macuska angyalkákról álmodott. Szerencsére éjjel sem kelt olyan sokat, így mi is tudtunk pihenni!!!!
Összegzés: Nem ment el a kedvem további buli szervezéstől (lásd mérleg-anyuka), a Kismacink is nagyon élvezte, és a társaság is jól érezte magát!!!!!
Első születésnap!!!!
2007 május 18. | Szerző: amilgade
Közhely, de olyan hamar elszállt az év! Nemrég még itt “nyávogott” erőtlen hangon egy kisbaba, ma meg önállóan tötyög, és a babanyelvén perlekedik mindenkivel. Az én Macusom!!!!!!
Büszke anyuka lettem, aki szívesen gyönyörködik a lányába, és minden gondolatom az Ővé, vele fekszem és vele kelek!
Pedig nehéz volt! Nagyon nehéz! 2 évvel ezelőtt éreztem azt, hogy a biológiai órám ketyeg. 5 évvel ezelőtt kisebb problémám keletkezett, amit az orvosok homeopátiás gyógyszerekkel kezeltek, és azt a tanácsot adták, hogy szüljek minnél hamarabb egy gyereket, mert a testem “öregszik”. Akkor kinevettem őket, manapság a nők nem szülnek (általában) huszonévesen! Mégis nekik volt igazuk, a testem “öregedett”, nem úgy vette a terhesség alatt az akadályokat, ahogy kellett volna. Ezért is nem vállalunk mégegy babát!
Macus megszületése teljesen felborította az addigi életünket. Nem tudtuk felfogni, hogy mi minden fog megváltozni egy gyerek születése után! Aztán a saját bőrünkön tapasztaltuk! Félreértés ne essék, mi vártuk Macust, akartuk! Csak nem nőttünk fel hozzá. Talán még most sem…
Az első hónapok nagyon nehezek voltak, az állandó féltés miatt. Később beletanultunk a szülői szerepbe, de a kétségek még mindig ott vannak, hogy jó szülők vagyunk-e??? Boldog-e a gyerek? Kiegyensúlyozott??? Nagyon elkényeztetjük??? Egyáltalán mi az, hogy elkényeztetés??? stb…
Ránézünk a boldog gyerekarca, és lassan olvadni kezd a kétely. Mégis jó szülők vagyunk…
A Jóisten életessen sokáig Fanni Boglárka! Légy mindíg boldog, kiegyensúlyozott ember! Találd meg önmagad! Mi azon vagyunk, hogy ez sikerüljön neked!
Macus meg én
2007 augusztus 13. | Szerző: amilgade
Szombat reggel a férjemmel lázban égtünk, hogy végre újra látjuk Macust. Végre megérkezett a mesekönyve is, most már indulhattunk…
Ahogy megláttam a Kismacimat, rögtön szeretet éhesen átöleltem, és puszilgatni kezdtem a kis hörcsi-pofiját. Macus meg mereven tűrte, ahogy az apjával a nagy szeretetéhségünket kiélveztük. Ő viszont nem adott puszit, sőt még beszélgetni sem volt hajlandó velünk. Eltolt, ha puszit kértem, csak az új könyvével volt hajlandó foglalkozni. Bevallom sírtam, halkan, nehogy észrevegye hogy mennyire fáj a viselkedése. Egyértelműen elhagyásnak minősítette a “nyaralását”! Alvás után tört meg a jég! Fogócskáztunk, csiklandoztam stb. egyszóval minden e régi kerékvágásba került, csak a szívem hasadt meg közben.
Anyuékkal megbeszéltem, hogy ez nem mehet tovább. Így holnap délután Macus hazajön, a délelőttöket anyuékkal, a délutánokat velem tölti. A kérdés csak az, hogy fogja bírni a lakás bezártságát, hiszen eddig a reggel sétálással kezdődött. Talán itthon a játszótér látogatással fog…
Más!
Vasárnap Fannit megcsípte a darázs, 4x. Valahogy bemászott a pulóverje ujjába, és ott agyoncsípte szegény gyereket. Először azt hittük a yukka szúrta meg, mivel ott állt szegényke, amikor elkezdett ordítani, csak az volt a furcsa, hogy egyre erősebben én intezívebben ordított. Lekaptuk róla a pulcsit, és kiszállt belőle egy darázs… Jellemző, hogy otthon hagytam a fenistilt, így csak kálciumot kapott. Szerencsére nem lett allergiás, 1 óra múlva már a pirosság is elmúlt, csak 4 db. gombócka jelezte a szúrás helyét.
Oldal ajánlása emailben
X