Macus meg én

2007 augusztus 13. | Szerző: amilgade |

 Szombat reggel a férjemmel lázban égtünk, hogy végre újra látjuk Macust. Végre megérkezett a mesekönyve is, most már indulhattunk…

Ahogy megláttam a Kismacimat, rögtön szeretet éhesen átöleltem, és puszilgatni kezdtem a kis hörcsi-pofiját. Macus meg mereven tűrte, ahogy az apjával a nagy szeretetéhségünket kiélveztük. Ő viszont nem adott puszit, sőt még beszélgetni sem volt hajlandó velünk. Eltolt, ha puszit kértem, csak az új könyvével volt hajlandó foglalkozni. Bevallom sírtam, halkan, nehogy észrevegye hogy mennyire fáj a viselkedése. Egyértelműen elhagyásnak minősítette a “nyaralását”! Alvás után tört meg a jég! Fogócskáztunk, csiklandoztam stb. egyszóval minden e régi kerékvágásba került, csak a szívem hasadt meg közben.

Anyuékkal megbeszéltem, hogy ez nem mehet tovább. Így holnap délután Macus hazajön, a délelőttöket anyuékkal, a délutánokat velem tölti. A kérdés csak az, hogy fogja bírni a lakás bezártságát, hiszen eddig a reggel sétálással kezdődött. Talán itthon a játszótér látogatással fog…

 

Más!

Vasárnap Fannit megcsípte a darázs, 4x. Valahogy bemászott a pulóverje ujjába, és ott agyoncsípte szegény gyereket. Először azt hittük a yukka szúrta meg, mivel ott állt szegényke, amikor elkezdett ordítani, csak az volt a furcsa, hogy egyre erősebben én intezívebben ordított.  Lekaptuk róla a pulcsit, és kiszállt belőle egy darázs… Jellemző, hogy otthon hagytam a fenistilt, így csak kálciumot kapott. Szerencsére nem lett allergiás, 1 óra múlva már a pirosság is elmúlt, csak 4 db. gombócka jelezte a szúrás helyét.