Hőség

2007 július 19. | Szerző: amilgade |

 Apukám szerdától kemo kezelésen vesz részt, ezért hétfőn hazajöttünk a hűvös, és pancsizós hétvégi házunkból, Fanni nagy bánatára. Tény, hogy az én kislányom egésznap kinnt játszott az udvaron, homokozott, hintázott vagy a legújabb kedvenc elfoglaltságát űzte a csúzdázást. Ha melege volt csobbant a nagy (3 méteres) pancsijában, vagy velünk fürdött a felnőtt medencében. Sőt! Nagyitól kapott egy virág-zuhanyt, ami össze-vissza forog és spriccol, Macus nagy örömére. Ehhez képest, a 30 fokos lakásunk kész kínzás számára, és még a játszótérre sem mehetünk le, ,mert ott 40 fok van.

Tegnap már betelt nála a pohár. Űvöltözött az ajtó előtt, és húzott bennünket az ajtóhoz, hátha elvisszük valahová. Így este 7-kor a férjemmel és Macussal elmentünk a kislányom kedvenc boltjába, a Corába. Hiába ment a légkondi az autóba, még így is nehéz volt utazni. Ráadásul a Cora enyhe áramhiánnyal küszködött, és bizonyos időszakonként elment a világítás fele, a hűtők világítása “beszürkült” és a légkondi is ki-kimaradozott. Ezért a várva-várt hideg elmaradt, épp csak “enyhe hűvös” volt. DE Fanninak ez is elég volt. Hangosan, visongva rohangált a boltban, és boldogan pakolt a bevásárlókocsiba mindenféle “hasznos” holmit. Mi meg néztük a csöppséget, a csillogó szemét, a boldog kis arcát. nem furcsa, hogy ennyi is elég a boldogsághoz?…