Rajzok, ceruzák, radírok
2007 október 26. | Szerző: amilgade
Macusnak 1 hónapja ceruzát adtunk a kezébe, és anyukája megmutatta a kb. ovis rajztehetségét. 🙂 🙂 Na azóta rajzolunk…mindent!
Falat például, vagy asztalt, széket, ülőgarniturát, vagy csak egyszerűen a rajzlapot, de az nem annyira érdekes. Viszont rajzolva megtanulta a formákat, és kezdi a színeket is, pedig ezek idáig komoly fejtörést okoztak a magzatomnak! 🙂
Reggelente mutatja és mondja, hogy kéri a ceruzáit, és babát kell rajzolni neki. Sőt reggelizni is ceruzákkal megyünk, mert annyira!!!!! jó beleturkálni vele az ételbe!!!!
Csak a lakásunk, illetve a berendezés nem fogja túlélni a művészi hajlamait.
17 hónapos Macus
2007 október 22. | Szerző: amilgade
17 hónapos nagylányom van. A napokban egyre többet “beszél”, kb 20 szót már ismer. A hétvégén elmentünk a Metróba, és kinézett egy több mint 20.000-res Malackát, amiről sikeresen le tudtuk beszélni, egy “ocsó” baba segítségével. Ezek után a babát ringatva járkált a polcok között, miközben a “csicsija-babuja”-t mondogatta, életében először. Mi a hátamögött mentünk, és szétröhögtük a fejünket. Eredetileg egy hintaló miatt vittük magunkkal, mivel feltett szándékunk egy ilyen “állat” vásárlása karácsonyra. Amint meglátta a “paci”-t (így hívja), azonnal simogatni kezdte, engedelmesen ráült, de hintázni nem nagyon akart. Most aztán fel lett adva a lecke, hogy kelle-e vagy nem??!!! Utána egy lego duplo-t (farmos és állatkertest) néztünk, Macusnak egyből az állatkertes tetszett, a zöld krokodil bolondította el. Pedig esküdni mertünk volna rá, hogy a farmos jön be, mivel már minden állatot ismer, amik a farmon élnek. Itt is a kérdés az, hogy fog-e építkezni vele??!! Mivel elég drágák ezek a duplos “jószágok”, nem mindegy, hogy a polcon lesz, vagy a szőnyegen. Még nem is vagyunk karácsony közelébe, de már most dillemát okoz a vásárlás, mi lesz később???
Ha valakinek van valami ötlete, hogy egy másfél éves kislánynak mit lehet venni, legyen szíves ossza meg velem!!!
Üvöltő szelek
2007 október 22. | Szerző: amilgade
A mai napon kölcsönadtam az egyik barátnőmnek a fennt nevezett könyvet. Még nem olvasta, és egy jó könyvet kért tőlem. Ismerem az ízlését, tudom, hogy tetszeni fog neki.
Én kb. 12-13 évesen olvastam először a Jane Eyre után. Akkor meg sem értettem a könyvet, nem tudtam felfogni az a hátborzongató szeretet-gyűlölet érzést, ami a könyvben megjelent. Arra viszont jól emlékszem, hogy mennyire felkavart, és még mai napig hevesebben dobog a szívem, ha rágondolok a történetre.
Legeza Ilona könyvismertetéséből másolva (http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0245)
A történet színhelye egy jokshire-i tanya, a Szeles domb, az Earshaw család fészke. A gazda egy este talált gyereket hozott magával, Heathcliff-et. A fekete hajú “váltott gyerek” és a ház leánygyereke, Catherine között szerelem színezte pajtásság alakult ki. Az apa halála után Catherine bátyja, Hindley, béres sorba taszítja a betolakodót. Heathcliff nem bírja sokáig ezt az életet, s mikor úgy érzi, hogy kis barátnője is elfordul tőle, megszökik. Catherine férjhez megy a környék legelőkelőbb birtokosának, Lintonnak szelíd fiához, Edgárdhoz. Jó néhány év múlva Heathcliff gazdag és művelt férfiként tér vissza, s nyomban nekilát, hogy bosszútervét megvalósítsa, először a Szeles dombot szerzi meg az őt annyira gyűlölő Hindleytől. Ördögi praktikákkal az apák és anyák vélt vagy valóságos vétkeit az új generációkon akarja megbosszulni, s eközben még saját fiát is feláldozza…
Nem tudom kinek mennyire tetszik a történet, de aki még nem olvasta, szerintem próbálja megszerezni valahonnan…megéri!!!!
Persze, mint majdnem minden “bestsellert”, ezt is megfilmesítették. Kár volt… szerintem. A papíron levő szenvedélyt, nem tudták visszaadni a filmvásznon, vagy talán a szereplők választásával volt baj. Pedig többször is megpróbálták, sikertelenül.
Elmegyek…????
2007 október 22. | Szerző: amilgade
Komolyan gondolkozom azon, hogy új helyen folytatom a blogomat. Folyamatos problémákba ütközöm itt a CafeBlogon, és lassan 1 éve itt vagyok, és nincs változás. Hiányzik, hogy a címkéket nem tudom listázni, vagy a blogom egyáltalán nem szerepel a Macikávé listáján, mert nem lehet az 1 oldalnál/tól továbbmenni, és …. sorolhatnám még a problémákat. Már régesrég leléptem volna, ha lenne egy kis időm, hogy megnézzek egy új (jó) helyet.
33
2007 október 14. | Szerző: amilgade
Ennyi idős vagyok, a múlthét vasárnap volt a szülinapom. Bennt voltunk a kórházban, és szokás szerint (mint mindennap) megérkeztek a barátaink, akik vállvetve mellettünk álltak a bajban, köszönet érte!!!! A kezembe nyomtak egy szatyrot, és bevallom, azt hittem Macus kapott megint valamit. Kibontva egy tortát találtam benne, és akkor amikor felköszöntöttek, esett le, hogy ma van a szülinapom. Elfelejtettem, de nemcsak én, hanem a családom is, bár nekik előző nap eszükbe volt, csak Fanni problémája újból kiverte a fejükből.
33 éves vagyok… lassan közeledem életem feléhez. Még nem akarok számadást készíteni!!! Olyan sok mindent nem értem el, amit szerettem volna, és olyan sok minden történt velem. Talán még fel sem nőttem, úgy igazán. Talán még mindig anya pici lánya vagyok…
-33 éves
– 9 éve házas
-12 éve együtt a párommal
– 1 gyerek
– élnek a szüleim, és a nagymamám
– van fedél a fejem felett, és van mivel utaznunk
– vannak igazi barátaim
talán ezek a legfontosabbak az életben… nekem igen!
Sorsok
2007 október 14. | Szerző: amilgade
Az 1 hét alatt, amíg a kórházban voltunk sok mindent láttam. Nem tudom elfelejteni azokat a gyerekeket…
Mint például azt a 8 hónapos kisfiút, akit abban a kórteremben helyezték el, ahol mi is voltunk. Az egyik este egy totál lefogyott, kiszáradt gyereket hoztak be, akit én kb. 3 hetesnek néztem, akiről még aznap este kiderült, hogy 8 hónapos, fogyatékos kisfiú. A szülei full alkoholisták/kukázók. A kisfiú nagyon rossz állapotban volt, vénát 2 órán keresztül kerestek rajta, agyonszurkálták szegényt. Senki nem értette, hogy a védőnői szolgálat vagy a gyermekorvos, hogy nem vette észre, hogy ez a gyerek már jó ideje nem evett, de még csak nem is ivott. A nővérektől hallottam, hogy az orvosok fel is vették a kapcsolatot a fennt említett személyekkel, remélem jutnak valamire!!! Ahogy néztem a gyereket (és a szüleit, amíg ott voltak), azt gondoltam, talán nem is lenne baj, ha a kisfiú nem élné túl ezt a szülői gondatlanságot. Mert mi lesz vele, ha felépül, és újra hazamegy??? Megint éhezni és szomjazni fog?? vagy még rosszabb??? A szerencsétlen gyereknek ki volt festve a körme, valószínűleg a testvérei játszottak vele, csak épp vizet nem kapott. Pár nap múlva jobban lett a gyerek, és lőn!!! a teljesen szellemi fogyatékosnak hitt gyermek (aki koraszülött volt, agyvérzést és agyhártya gyulladást kapott régebben), elkezdett rám és Macusra figyelni, miközben én Fannit az ölemben altattam, és magyar nótákat dudolászva járkáltam a kórteremben. Követte a szemével a mozgásomat, és látszott rajta, hogy a kappanhangom is tetszik neki! Pedig szegény egésznap csak feküdt mozdulatlanul, néha nyöszörgött, és csak “nézett” a szemeivel, de nem látott semmit. Akkor döbbentem rá, hogy talán ha más családba született volna, és foglalkoztak volna vele, akkor nem lenne ennyire elmaradt és életképtelen!!! Így még jobban sajnáltam a kisfiút, mert tudom, hogy ha a szüleinél marad, akkor sem lesz belőle semmi/senki, de ha el is veszik a szülőktől, ugyan melyik intézetbe fog kerülni, és milyen szeretetet fog kapni?!!
De beszélhetnék arról a kisfiúról, aki a szomszéd kórteremben feküdt, teljesen egyedül, mert kiütések jöttek ki rajta, és csak egy üvegfal választott el bennünket tőle. 2 éves a kisfiú, akit senki sem látogatott, és az 1 hét alatt csak egyetlenegyszer!!!!!! járkált egy kicsit, a többi időt (a nap 24 óráját) a rácsos ágyban töltötte!!!!!!! Volt amikor üvöltött, mert szomjas volt, és nem mentek be hozzá, vagy mert hasmenése lett, és mivel a szülők nem hagytak ott pelust, hagyományos textil pelenkát kapott, amikből a híg kaki hamar kifolyt. Nem volt játéka, a kórházi játékokból kapott néha-néha egyet-kettőt. Macus és a kisfiú, üvegfalon keresztül jól kijöttek egymással. A kissrác felállt az ágyában, és rátapadva az üvegre nézett bennünket, ahogy mi meséskönyvet lapozgatunk, kockázunk, vagy a párom fel-fel dobja magasba a lányom. Nekem meg a szíves hasogatott, hogy milyen szülő az ilyen, aki be sem jön a gyerekhez!!! Nem bírtam tovább, megkérdeztem, hogy vannak-e szülei. Vannak!! Nagyon szegény szülők, az ország határán élnek, és hála a kórház összevonásoknak, a kisfiú ide került, és mindennap hívják a kórházat, hogy megkérdezzék mi van vele. Azt már kisbetűvel jegyzem meg, hogy volt anyaszállás, ahol az anyák ingyen kaptak ágyat és 3x étkezést. De nem tudom, hogy mi lehett ennek a kisfiúnak otthon, lehet, hogy van egy kisebb testvére, és ezért nem lehetett vele az anyukája. Volt olyan esett, hogy valamilyen nikecell darab került be hozzá, és azt ette meg, én meg rohantam a nővérekhez, hogy vegyék el a gyerektől. Még Macus megléte előtt Floridából hoztak nekem egy játékmacit. Betettem a szekrénybe, és azóta ott ücsörgött szegény mackó, mivel Macusnak rengeteg játéka van, és nem volt szükség rá, hogy kivegyem. Az utolsó nap, bevittem ezt a mackót a kisfiúnak, hogy legyen egy saját játéka. Amikor megkapta, puszilgatta és ölelgette a játékot, mi meg anyukámmal könnyes szemmel néztük a jelenetet, és otthagytuk szegénykét, bezárva a rácsos ágyba…
Kórház
2007 október 11. | Szerző: amilgade
Kórház….ott voltunk 1 hétig.
Hol is kezdjem… talán ott, hogy a barátnőm az 1 éves kisfiával, aki befulladt, bement a kórházba, ahol én egy pénteki napon meglátogattam. Szörnyű volt! Pont akkor kapott infúziót egy gép segítségével, akkor kötötték be. Petike sírt, rekedt hangon, és én is elsírtam magam kinnt a folyosón, ahogy láttam az anyát és gyermekét. Borzasztó volt látni a beteg gyerekeket. A folyóson vannak rajzok (mesehősök, állatkák), de a szobák csupaszok és kopárak, a rácsos kiságyak sivárak. Akkor azt kértem az Istentől, hogy ide soha nem jöjjek a gyerekkel. Amikor hazamentem, lezuhanyoztam, domestos-oztam, és a szennyesbe tettem a ruhám, mielőtt Macushoz mentem volna. A következő héten hétfőn hazaengedték a barátnőmet Petivel, pénteken pedig Macus nyűgös lett. Szombatra pedig “taknyos”, vasárnap még egy kicsit köhögöt is, de nem volt vészes. Hétfőn hajnal 6-kor arra ébredtem, hogy a mellettem fekvő lányom jajgat. Nem tudom ki hallott már 16 hónapos (egyáltalán kisgyereket) jajgatni. Komoly kínokat áll ki a felnőtt, mert nem tud segíteni a gyereken. Fanninak be volt dugulva az orra, és köhögöt, és jajgatot. Csak ölben akart lenni, még megreggelizett, és ivott egy keveset, utána elvittem a gyerekorvoshoz. Az orvosnál egy “kisorvos” hallgató nézte meg a gyereket, ahol Fanni végig ordított szokás szerint. Én mondtam, hogy agyerek nagyon fura, mert jajgat, és nem lehet lefektetni, csak ölben lehet tartani. A kisorvos megállapította, hogy hörgőgyulladása van a lányomnak, a saját orvosunk pedig felírta a gyógyszert. Egy kanalast, egy antibiot. és egy kúpot köhögés ellen. A kúpnál felhívta a figyelmemet, hogy csak akkor adjam 3x, ha nagyon köhög a gyerek. Csak az antib-t tudtam kiváltani a gyógyszertában, mert a többit készíteni kellett, így azokért délután 2 körül mentem. Addigra Fanninak elmúlt a köhögése, csak jajgatot és továbbra is ölben volt. Nem evett és ivott. Kora este 5-kor felhívtuk az orvost, hogy jöjjön ki, mert ilyet még nem tapasztaltunk s gyerekkel, és egésznap csak 260 ml vizet ivott meg. Az orvos nem volt otthon, meghagytuk a számunkat és vártunk… 6 órakkor beadtam a gyógyszereket, most már a kúpot is, és mondtam a férjemnek, hogyha nem hív az orvos 7-ig megyünk az ügyeletre. Fél 7-kor hívott, 3/4 7-kor nálunk volt és 1/4 8-kor már a kórházba voltunk. Fanni csúnyán fulladt… már délelőtt is, csak nem vették észre… no comment…
Én teljesen kiborultam, összedobáltam a ruhákat, a gyerekét és az enyémet, mert hallottam hogy van anyaszállás. Az orvosnő megvizsgálta Macust, majd kérdezte, hogy akarok-e anyaszállásra menni, mire én azt mondtam, hogy 10 percre lakunk a kórháztól, akkor már Ő is hevesen rázta a fejét, hogy akkor nem szükséges. Ahogy felértünk a kórterembe (ugyanazon az osztályon voltunk ahol Petiék), rögtön porlasztották, és vénás hörgőtágítót is kapott. Akkor derült ki, hogy a kúp, amit a gyerekorvos írt fel, az is hörgőtágító volt, és ha 2-kor is beadtam volna, talán nem fajult volna el ennyire a dolog… Aznap éjszaka bennt maradhattam… a gyerek benyugtatózva, most már aludva, én egy kisszéken, fejem a vasrácson… A branült a jobb kezébe tették, gondolom siettek, nem figyelték, hogy jobbkezes a lányom. 2 nap múlva már balkézzel csinált mindent, a jobbkezét alig használta. reggel fél 8-kor el kell hagyni a helyiséget, mert vizitre készülődnek, csak 10 körül lehet visszamenni. Anyukám ment 10-re, én lefeküdtem egy kicsit, majd du. 2-kor váltottam. Már az első bennti napon rohamosan javult Macus állapota. Bár még feküdt és aludt inkább, de tudott feküdni és aludni. Alsó és felső légúti összeszűkülése volt, ezért fulladt. Vírust kapott el, amit valszeg én vittem haza… Este addig maradhattam, amíg elalszik a lányom. Az estis nővérkét kérdezetm, hogy reggel 5-re visszajöhetek-e. (elvileg igen) A válasz megdöbbentő volt…NEM, mert nem vagyok anyaszálláson. A kezelőorvosunk elfelejtettem megmondani, hogyha az anyuka nincs az anyák szállásán, akkor nem mehet be reggel. A nővér egyszerűen a szemembe mondta, hogy nem enged be reggel (hajnalba). Totál sokk nálam, sírva vártam a férjem a parkolóba, amikor már hazafelémentem. Megegyeztünk, hogy hajnalba bevisz, lesz ami lesz.
Reggel 6-ra mentem vissza, azzal a hátsó szándékkal, hogy az éjszakások talán már hazamentek. Még ott voltak, és én félve kérdeztem meg tőlük, hogy bemehetek-e. “Persze anyuka” mosolyogva, én meg azt sem tudtam, hogy mi van. Mi a jó abban, hogy az amúgy is ideges anyukát, még jobban felidegesítik!!!!! A szomszéd szobában lévő kislányhoz az anyukája már 5.kor megérkezett, Ő szólt nekem, hogy lassan menjek be, mert látta, hogy most aludt el Macus. Amikor odamentem az ágyához, a Kismacim le volt kötözve, és Ő szűkölve nézett rám, mert nem tudott mozogni!!!! Nem tudom leírni mit éreztem akkor, zokogtam, miközben szabadítottam ki a kezeit és lábait. Annyira felzaklatott, hogy a nővérekhez sem tudtam menni, hogy mi ez. A másik anyuka elmondta, hogy amióta bennt van, senki nem ment a gyerekhez, tehát 5 előtt már rajta volt a pányva. Ezt azért írtam le, mert akkora letolást kaptam, hogy leszedtem a pányvát a gyerektől, mivel vizeletet akartak tőle venni. Csak épp nem adtak vizet neki este, pedig Macus minimum fél liter vizet iszik meg éjszaka, akkor pedig kb. 1 decit kapott. Én itattam meg reggel, kb fél litert ivott meg egyszerre. A férjem tombolt, be akart jönni hogy elorángassa a nővéreket, de enm engedtem. Nem tudtuk semmivel bizonyítnai, hogy mikor és miért került Macus kikötözésre.
Nem írom le a napokat, mert nehéz lenne. Azt hittük pénteken hazamehetünk, mert Fanni nagyon jól érezte magát, már nem kapott vénásan semmit, és a szobában lévő kisebb gyerekeket alig hagyta pihenni, mert szaladgált, zörgött, egyszóval játszott. A hétvégén is bennt voltunk, csak e hét hétfőjén jöhettünk haza. Most már jól van, bár még szedünk gyógyszert. Előjöttek a rémálmok, tegnap éjjel kezdődtek, ma már délutáni alváskor is felléptek. Az eegyre többet beszélő lányom csak a “nem, nem nem” szót használta vagy 2 napig, mindenre. Még most is előfordul, hogy játszik, vagy rajzol és egyszerre csak kijelenti, hogy NEM. Szegényke… remélem hamar elfelejti…
10 hónap…
2007 szeptember 30. | Szerző: amilgade
Az ember életében 10 hónap semmi… nekem egy örökkévalóság. 10 hónap alváshiány, fáradság, harag, düh, kétségbeesés, összeomlás! 10 hónapja nem alszik jól a lányom éjszaka. Többször felsír, akár 6-7x éjszakánként. Azt gondoltam ettől rosszabb nem lehet, tévedtem…
Mostanában Macus éjszakánként landol az ágyunkban, ahol mi már el sem férünk, mert kitúr bennünket. Még az a kis alvás is elszállt, ami idáig volt. Egyre fáradtabb az ember, egyre hamarabb landol a gyerek az ágyba, mert nem tudjuk elviselni az üvöltését. Ördögi kör, amiből nem látunk kiutat…
Összeomlás… mert az agyam helyén csak zsiborgó hangyákat lehet találni, és a türelmemet elveszetettm valahol…
Nevelés… ahogy sikerül, Macus okos kislány, nagyon büszke vagyok rá, tényleg nagyon sok mindent tud, néha én is elcsodálkozom, hogy felismeri a “dolgok” összefüggéseit. Megpróbálok minnél többet foglalkozni vele, de egyre nehezebb, mert állandóan fáradt vagyok.
Kikapcsolódás… este 8 és fél 9 között alszik el lányom, bár nagyon fáradt vagyok ilyenkor van egy kis időm, hogy azt csináljam amit szeretek. Inkább nem alszom el, csak tudjak egy kicsit olvasni, keresztszemezni vagy egyszerűen tv-t nézni. Este 10-11-ig bírom, majd amikor épp elszunnyadnék, kezdődik az éjszaka Fannival… Kb fél 2-kor tudok először egy kicsit aludni, majd folytatódik az éjszaka Macussal, és hajnal 4 fél 5 körül kezdődik az “igazi” alvásom, mert alhatok fél 7-ig egyhúzamban. Sokk, idegsokk. Minden elismerésem az olyan anyukáké, akik még ezek után vállalnak gyereket. Bár lehet, hogy nekik alszik a gyerekük…
Még mielőtt elfeljteném, nálunk nem működött a “fektesd le, hagyd ott, majd megnyugszik és pár nap múlva átalussza az éjszakát”.
E-learning
2007 november 4. | Szerző: amilgade
Erről írnék a szakdolimba. Azt hittem nagyon egyszerű lesz, ezért választottam ezt a témát. Tévedtem… nagyon nagyot tévedtem. Oly nagy az anyag, hogy egyszerűen nincs időm rendesen “beletemetkezni”. Ezért csak felszínesen foglakozom vele, miközben rossz a lelkiismeretem, és egy picit félek is, hogy összegányolom a szakdolimat.
Közben tanulnom is kellene, mert van kb. 2 hónapom a ped. tárgyakra, és baromira nem érdekelnek. Egyszerűen szenvedek, ha tanulni kell őket. Gőzöm sincs, hogy fogok levizsgázni belőlük. Szegény anyukám ösztönzés képpen megígérte, hogyha sikerül az államvizsgám januárban a konyhámat teljesen átalakítja, úgy ahogyan én szeretném. Persze a költségeket Ő állná. De még ez sem tud inspirálni!!!! 🙂 🙂 Ha ezt (konyha felújítás) inspirációs eszköznek vesszük!! 🙂 🙂
Egyszóval…energiát és kitartást kell kapnom valahonnan. Mit szólnátok egy kis táv-techno energiaközvetítéshez??? :-):-)
Oldal ajánlása emailben
X