33
2007 október 14. | Szerző: amilgade |
Ennyi idős vagyok, a múlthét vasárnap volt a szülinapom. Bennt voltunk a kórházban, és szokás szerint (mint mindennap) megérkeztek a barátaink, akik vállvetve mellettünk álltak a bajban, köszönet érte!!!! A kezembe nyomtak egy szatyrot, és bevallom, azt hittem Macus kapott megint valamit. Kibontva egy tortát találtam benne, és akkor amikor felköszöntöttek, esett le, hogy ma van a szülinapom. Elfelejtettem, de nemcsak én, hanem a családom is, bár nekik előző nap eszükbe volt, csak Fanni problémája újból kiverte a fejükből.
33 éves vagyok… lassan közeledem életem feléhez. Még nem akarok számadást készíteni!!! Olyan sok mindent nem értem el, amit szerettem volna, és olyan sok minden történt velem. Talán még fel sem nőttem, úgy igazán. Talán még mindig anya pici lánya vagyok…
-33 éves
– 9 éve házas
-12 éve együtt a párommal
– 1 gyerek
– élnek a szüleim, és a nagymamám
– van fedél a fejem felett, és van mivel utaznunk
– vannak igazi barátaim
talán ezek a legfontosabbak az életben… nekem igen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Borzasztó, amit a kórházról leírtál. Számomra hihetetlen, hogy egyáltalán van esély arra, hogy a szülők visszakaphatják a kiszáradt gyereket.
Megragadom az alkalmat és Boldog szülinapot kívánok! (utólag is) (egy barátnőm szerint 30-tól visszafelé számolunk, úgyhogy te most vagy 27! :)))) ) De szerintem a 33 sem hangzik rosszul! Puszi 🙂