Olvastam…

2007 június 19. | Szerző: amilgade |

 Annyira tipikus a férfiakra amit leírt MajdnemNyuszi, megjegyzem sajnos!!! Nem akarom bántani a másik nemet, de valahogy nem igazi “társas” lényekként élnek a mi világunkban. (persze tisztelet a kivételeknek)

Nem akarok senkit megbántani, de szerintem a fiúk nevelésénél van elrontva a dolog! Mert mit lát egy kisfiú:

-Apa most a barátaival szórakozni/sportolni megy kikapcsolódás céljából,
-Apa most azért nem segít Anyunak, mert nincs kedve,
-Apa tök fáradt, mert dolgozott 8 esetleg 10 órát a munkahelyén,
-Apának meg amúgy sincs türelme a gyerekekhez.

Összegezve: A férfi akkor csinál otthon valamit, ha kedve van hozzá! Slussz!!! Ezt a kiváltságot az Apák továbbadják a fiaiknak, és amikor a kisfiúk felnőnek akkor a legtöbb Édesanya is ezt a “férfias” elvet fogja vallani. Még hogy az Ő “édespicikeszép” kisfia mosogasson, amikor ott van a felesége, meg mi az hogy a drága egyetlene nem mehet sörözni a barátaival??? Annyit dolgozik szegény, ennyi jár neki!!!!!

Csak azt nem értem, hogy a legtöbb fiús mama, miért áll ki a fia mellett, a menye ellen ilyen helyzetekben!!! Amikor Ő is szenvedett eleget, a férje/barátja “nemcsinálom mert nem akarom” stílusától!!!!!!

Azt hiszem ennyit akartam mondani, miközben a férjem az ágyban fekszik gyomorrontással, mert most kb. 4 napon keresztül a hétvégi házunkat kellene festeni, össze kéne rakni az új bútort stb. ezért tegnap a tapétázás helyett/közben állandóan evett, hogy addig is tellik az idő, és nem kell csinálni!!!! 🙁 🙁

Szóval MajdnemNyuszi, ha sikerült az a bizonyos rúgás, és helyrebillent a férjed “agya”, akkor szólj, mert én is kipróbálom!!!