Amortizáció és rendrakás
2007 november 14. | Szerző: amilgade
Az ember kitakarít és egy-pár napig rend tisztaság van a lakásban… ez volt eddig. Manapság ez úgy történik, hogy Macust átviszem anyuékhoz, mert segítség címén, az elpakolt játékokat azonnak kipakolja, és így nem haladok semmire. Én gyorsan takarítok, bár kislányom szobájába egyre több időt töltök, mert abban az óriási káoszban összeszedni a játékokat, és a helyükre tenni egyre nehezebb. Valszeg összegyűjtöm az alig használt “nem szeretem” játékokat, és Karácsony tájékán valamilyen civil szervezetnek odaadom, biztos van olyan szegény kisgyerek, aki szeretne játszani vele. Ott tartottam, hogy végre rendet raktam, és tisztaság van az egész lakásban. Ekkor jön Macus, a mumus!!
Biztos lesz valami morzsálós nasi a kezében, pedig Fanni nem szokott nasizni, de takarításkor tuti!!!! Ez Murphy törvénye!! Betipeg a birodalmába és módszeresen elkezdi kipakolni a helyére rakott játékokat, miközben morzsál, maszatol. Ezután biztos ami biztos alapon szét is hordja a játékokat az egész lakásban. Kb 1-1.5 óra múlva már úgy nézünk ki, mintha anyuka csak a popóját meresztené itthon, és nem csinálna semmit. Nem lehet szétlátni a lomtól, bocsánat… a játékoktól.
Imádom a világos dolgokat, ezért nálunk mindenhol fehér, na jó a folyosón bézs/kék színű szőnyeg van. Bocsánat VOLT!!!! Most már olyanok mint abban a bizonyos mosópor reklámban a törülköző, SZÜRKE!!! Macus tett róla, hogy új színt kapjon a szőnyeg. Az ejtőernyős korszakában – ez akkor volt, amikor hason feküdt és megpróbált mászni – tuti biztosan viszontláttuk az előzőleg evett ennivalóját. Hiába volt habtapi, takaró stb. Fanni addig ügyeskedet, míg a feje biztosan a szőnyeghez ért, és akkor bukott egy nagyot. Addig nem ám!!! Az nem volt érdekes. Később banán evés után, a ruhájában biztos volt egy-két darab, amit előszeretettel belenyomogatott a szőnyegbe. Elvileg a szőnyeg, illetve minden berendezés kibír egy-pár évet, de úgy látszik egy 1,5 éves törpének sikerül pár hónap alatt leamortizálni az egész lakást. Mi meg a férjemmel bánatosan szemléljük a “fejlődést”!! Mi lesz később!!!!??? Lassan már nem lehet hozzánk jönni, mert Macus biztos akkor fog valamit szétmázolni, mondjuk a kanapén…
Rajzok, ceruzák, radírok
2007 október 26. | Szerző: amilgade
Macusnak 1 hónapja ceruzát adtunk a kezébe, és anyukája megmutatta a kb. ovis rajztehetségét. 🙂 🙂 Na azóta rajzolunk…mindent!
Falat például, vagy asztalt, széket, ülőgarniturát, vagy csak egyszerűen a rajzlapot, de az nem annyira érdekes. Viszont rajzolva megtanulta a formákat, és kezdi a színeket is, pedig ezek idáig komoly fejtörést okoztak a magzatomnak! 🙂
Reggelente mutatja és mondja, hogy kéri a ceruzáit, és babát kell rajzolni neki. Sőt reggelizni is ceruzákkal megyünk, mert annyira!!!!! jó beleturkálni vele az ételbe!!!!
Csak a lakásunk, illetve a berendezés nem fogja túlélni a művészi hajlamait.
Kórház
2007 október 11. | Szerző: amilgade
Kórház….ott voltunk 1 hétig.
Hol is kezdjem… talán ott, hogy a barátnőm az 1 éves kisfiával, aki befulladt, bement a kórházba, ahol én egy pénteki napon meglátogattam. Szörnyű volt! Pont akkor kapott infúziót egy gép segítségével, akkor kötötték be. Petike sírt, rekedt hangon, és én is elsírtam magam kinnt a folyosón, ahogy láttam az anyát és gyermekét. Borzasztó volt látni a beteg gyerekeket. A folyóson vannak rajzok (mesehősök, állatkák), de a szobák csupaszok és kopárak, a rácsos kiságyak sivárak. Akkor azt kértem az Istentől, hogy ide soha nem jöjjek a gyerekkel. Amikor hazamentem, lezuhanyoztam, domestos-oztam, és a szennyesbe tettem a ruhám, mielőtt Macushoz mentem volna. A következő héten hétfőn hazaengedték a barátnőmet Petivel, pénteken pedig Macus nyűgös lett. Szombatra pedig “taknyos”, vasárnap még egy kicsit köhögöt is, de nem volt vészes. Hétfőn hajnal 6-kor arra ébredtem, hogy a mellettem fekvő lányom jajgat. Nem tudom ki hallott már 16 hónapos (egyáltalán kisgyereket) jajgatni. Komoly kínokat áll ki a felnőtt, mert nem tud segíteni a gyereken. Fanninak be volt dugulva az orra, és köhögöt, és jajgatot. Csak ölben akart lenni, még megreggelizett, és ivott egy keveset, utána elvittem a gyerekorvoshoz. Az orvosnál egy “kisorvos” hallgató nézte meg a gyereket, ahol Fanni végig ordított szokás szerint. Én mondtam, hogy agyerek nagyon fura, mert jajgat, és nem lehet lefektetni, csak ölben lehet tartani. A kisorvos megállapította, hogy hörgőgyulladása van a lányomnak, a saját orvosunk pedig felírta a gyógyszert. Egy kanalast, egy antibiot. és egy kúpot köhögés ellen. A kúpnál felhívta a figyelmemet, hogy csak akkor adjam 3x, ha nagyon köhög a gyerek. Csak az antib-t tudtam kiváltani a gyógyszertában, mert a többit készíteni kellett, így azokért délután 2 körül mentem. Addigra Fanninak elmúlt a köhögése, csak jajgatot és továbbra is ölben volt. Nem evett és ivott. Kora este 5-kor felhívtuk az orvost, hogy jöjjön ki, mert ilyet még nem tapasztaltunk s gyerekkel, és egésznap csak 260 ml vizet ivott meg. Az orvos nem volt otthon, meghagytuk a számunkat és vártunk… 6 órakkor beadtam a gyógyszereket, most már a kúpot is, és mondtam a férjemnek, hogyha nem hív az orvos 7-ig megyünk az ügyeletre. Fél 7-kor hívott, 3/4 7-kor nálunk volt és 1/4 8-kor már a kórházba voltunk. Fanni csúnyán fulladt… már délelőtt is, csak nem vették észre… no comment…
Én teljesen kiborultam, összedobáltam a ruhákat, a gyerekét és az enyémet, mert hallottam hogy van anyaszállás. Az orvosnő megvizsgálta Macust, majd kérdezte, hogy akarok-e anyaszállásra menni, mire én azt mondtam, hogy 10 percre lakunk a kórháztól, akkor már Ő is hevesen rázta a fejét, hogy akkor nem szükséges. Ahogy felértünk a kórterembe (ugyanazon az osztályon voltunk ahol Petiék), rögtön porlasztották, és vénás hörgőtágítót is kapott. Akkor derült ki, hogy a kúp, amit a gyerekorvos írt fel, az is hörgőtágító volt, és ha 2-kor is beadtam volna, talán nem fajult volna el ennyire a dolog… Aznap éjszaka bennt maradhattam… a gyerek benyugtatózva, most már aludva, én egy kisszéken, fejem a vasrácson… A branült a jobb kezébe tették, gondolom siettek, nem figyelték, hogy jobbkezes a lányom. 2 nap múlva már balkézzel csinált mindent, a jobbkezét alig használta. reggel fél 8-kor el kell hagyni a helyiséget, mert vizitre készülődnek, csak 10 körül lehet visszamenni. Anyukám ment 10-re, én lefeküdtem egy kicsit, majd du. 2-kor váltottam. Már az első bennti napon rohamosan javult Macus állapota. Bár még feküdt és aludt inkább, de tudott feküdni és aludni. Alsó és felső légúti összeszűkülése volt, ezért fulladt. Vírust kapott el, amit valszeg én vittem haza… Este addig maradhattam, amíg elalszik a lányom. Az estis nővérkét kérdezetm, hogy reggel 5-re visszajöhetek-e. (elvileg igen) A válasz megdöbbentő volt…NEM, mert nem vagyok anyaszálláson. A kezelőorvosunk elfelejtettem megmondani, hogyha az anyuka nincs az anyák szállásán, akkor nem mehet be reggel. A nővér egyszerűen a szemembe mondta, hogy nem enged be reggel (hajnalba). Totál sokk nálam, sírva vártam a férjem a parkolóba, amikor már hazafelémentem. Megegyeztünk, hogy hajnalba bevisz, lesz ami lesz.
Reggel 6-ra mentem vissza, azzal a hátsó szándékkal, hogy az éjszakások talán már hazamentek. Még ott voltak, és én félve kérdeztem meg tőlük, hogy bemehetek-e. “Persze anyuka” mosolyogva, én meg azt sem tudtam, hogy mi van. Mi a jó abban, hogy az amúgy is ideges anyukát, még jobban felidegesítik!!!!! A szomszéd szobában lévő kislányhoz az anyukája már 5.kor megérkezett, Ő szólt nekem, hogy lassan menjek be, mert látta, hogy most aludt el Macus. Amikor odamentem az ágyához, a Kismacim le volt kötözve, és Ő szűkölve nézett rám, mert nem tudott mozogni!!!! Nem tudom leírni mit éreztem akkor, zokogtam, miközben szabadítottam ki a kezeit és lábait. Annyira felzaklatott, hogy a nővérekhez sem tudtam menni, hogy mi ez. A másik anyuka elmondta, hogy amióta bennt van, senki nem ment a gyerekhez, tehát 5 előtt már rajta volt a pányva. Ezt azért írtam le, mert akkora letolást kaptam, hogy leszedtem a pányvát a gyerektől, mivel vizeletet akartak tőle venni. Csak épp nem adtak vizet neki este, pedig Macus minimum fél liter vizet iszik meg éjszaka, akkor pedig kb. 1 decit kapott. Én itattam meg reggel, kb fél litert ivott meg egyszerre. A férjem tombolt, be akart jönni hogy elorángassa a nővéreket, de enm engedtem. Nem tudtuk semmivel bizonyítnai, hogy mikor és miért került Macus kikötözésre.
Nem írom le a napokat, mert nehéz lenne. Azt hittük pénteken hazamehetünk, mert Fanni nagyon jól érezte magát, már nem kapott vénásan semmit, és a szobában lévő kisebb gyerekeket alig hagyta pihenni, mert szaladgált, zörgött, egyszóval játszott. A hétvégén is bennt voltunk, csak e hét hétfőjén jöhettünk haza. Most már jól van, bár még szedünk gyógyszert. Előjöttek a rémálmok, tegnap éjjel kezdődtek, ma már délutáni alváskor is felléptek. Az eegyre többet beszélő lányom csak a “nem, nem nem” szót használta vagy 2 napig, mindenre. Még most is előfordul, hogy játszik, vagy rajzol és egyszerre csak kijelenti, hogy NEM. Szegényke… remélem hamar elfelejti…
10 hónap…
2007 szeptember 30. | Szerző: amilgade
Az ember életében 10 hónap semmi… nekem egy örökkévalóság. 10 hónap alváshiány, fáradság, harag, düh, kétségbeesés, összeomlás! 10 hónapja nem alszik jól a lányom éjszaka. Többször felsír, akár 6-7x éjszakánként. Azt gondoltam ettől rosszabb nem lehet, tévedtem…
Mostanában Macus éjszakánként landol az ágyunkban, ahol mi már el sem férünk, mert kitúr bennünket. Még az a kis alvás is elszállt, ami idáig volt. Egyre fáradtabb az ember, egyre hamarabb landol a gyerek az ágyba, mert nem tudjuk elviselni az üvöltését. Ördögi kör, amiből nem látunk kiutat…
Összeomlás… mert az agyam helyén csak zsiborgó hangyákat lehet találni, és a türelmemet elveszetettm valahol…
Nevelés… ahogy sikerül, Macus okos kislány, nagyon büszke vagyok rá, tényleg nagyon sok mindent tud, néha én is elcsodálkozom, hogy felismeri a “dolgok” összefüggéseit. Megpróbálok minnél többet foglalkozni vele, de egyre nehezebb, mert állandóan fáradt vagyok.
Kikapcsolódás… este 8 és fél 9 között alszik el lányom, bár nagyon fáradt vagyok ilyenkor van egy kis időm, hogy azt csináljam amit szeretek. Inkább nem alszom el, csak tudjak egy kicsit olvasni, keresztszemezni vagy egyszerűen tv-t nézni. Este 10-11-ig bírom, majd amikor épp elszunnyadnék, kezdődik az éjszaka Fannival… Kb fél 2-kor tudok először egy kicsit aludni, majd folytatódik az éjszaka Macussal, és hajnal 4 fél 5 körül kezdődik az “igazi” alvásom, mert alhatok fél 7-ig egyhúzamban. Sokk, idegsokk. Minden elismerésem az olyan anyukáké, akik még ezek után vállalnak gyereket. Bár lehet, hogy nekik alszik a gyerekük…
Még mielőtt elfeljteném, nálunk nem működött a “fektesd le, hagyd ott, majd megnyugszik és pár nap múlva átalussza az éjszakát”.
Macus és a féltékenység
2007 szeptember 20. | Szerző: amilgade
A múlt hétvégén a volt középiskolai osztálytársnőm a 2,5 hónapos kislányával és a családjával kijött a hétvégi házunkba. Macus ahogy meglátta babát, rögtön odament, és “kincseket” adogatott neki, mint pl. kövek, babák stb. Természetesen a csöppség nem reagált ezekre a dolgokra, így Fanni elvesztette az érdeklődést a “Baba” iránt, és odébbállt.
Aztán eljött az a pillanat, amikor tisztába tettem a kicsit, mivel az anyuka épp nem volt sehol. Macus visítva a lábamba kapaszkodott, alig tudtam a pelust rárakni a gyerekre. Amikor meg az ölembe vettem, akkor Fanni eldobta a cumisüvegét, és szintén visítva követelte, hogy Őt vegyem föl. Persze ahogy leraktam a kicsit, már őt sem kellett tartani. A férjemmel jót derültünk a dolgon, de azért meglepődtem Macus reakcióján. Ugyanis Ő az a baba, aki mindenkivel barátkozik, szeretgeti a gyerekeket, és idáig soha senki miatt nem volt féltékeny, pedig fogtam más gyerekeket is.
Mi lenne, ha születne Macusnak testvére…?
A vajaskenyér
2007 szeptember 7. | Szerző: amilgade
El is felejtettem leírni (az utókornak 🙂 ), hogy kb. 2 héttel ezelőtt Macus nagyapával elindult a szokásos “állatnézőbe”. Az utcán találkozott egy helybeli fiatalasszonnyal aki sétált a 2-3 éves gyermekével. Kezében egy vajaskenyér. Macus észrevette az ennivalót, és mint aki nem evett 1 hónapja, nekirontott az asszonynak elvette a kenyeret, beleharapott, majd fintorogva kiköpte, és a maradék kenyeret visszaadta. Az asszonyka nevetett, és megjegyezte, hogy milyen életrevaló gyerek! Na igen, ha még sonka is lett volna azon a kenyeren, biztosan nem köpte volna ki.
Micimackó és barátai + könyvek
2007 szeptember 7. | Szerző: amilgade
Szerencsére még (!) megmaradt a Micimackó szeretet. A 15 hónapos lányom most már tud úgy játszani, hogy beszélget a “busman-maori” nyelvén a játékokkal, és meg is válaszolja a feltett kérdésekre a választ, természetesen más hangon, hiszen a játék válaszol vissza. Halálos!!! 🙂 🙂
Fanninak van egy kedvenc könyve, Kukucs, hol vannak a barátaim? című Micimackós könyv. Tényleg nagyon aranyos könyvecske, amiben nyomon követhetjük Micimackót, amint keresi a barátait, és kukucskál bizonyos helyekre. Sőt mi is kukucskálhatunk. Annyira tetszik Macusnak, hogy napjában többször megnézzük, sőt pár napja még éjjel is elolvassuk, mivel szegényke most náthás, és a bedugult orra miatt nehezen alszik. Egyszóval, e könyv nélkül mára már létezni sem tudunk. Tegnap Macus összeszedte Micimackót és barátait, a saját “nagy” babakocsiba berakta Tigrist, a kis játék babakocsiba pedig, Malackát, Fülest és Micimackót. Aztán anya + lánya elkezdte tologatni a babakocsikat a lakásban, elvégre piknikezni mentünk a barátokkal. Amikor megérkeztünk (pár kör) után, akkor szép sorba lerakta maga körül a plüs figurákat és nézegetni keztük újból a kedvenc meséskönyvet, most már a szereplőkkel együtt. Ezt sem hittem volna, hogy 15 hónaposan Fanni eljátsza azokat a dolgokat, amit átél vagy szeret. Mostanság orvoságokat ad a babáknak, illetve megméri a lázukat, így vezetve le azt a stresszt, amit a betegség miatt el kell viselni. Még most is könnybe lábad a szemem, ahogy írom ezeket a dolgokat, mert annyira büszke vagyok az én kislányomra!!!!!!!
Imádom a könyveket!! Lassan kiszorít bennünket a lakásból, de én akkor is vásárlom és olvasom őket. Bevallom, rettegek, hogy Macus nem fog olvasni, mert a mai gyerekeket nem érdekli a “papír” alapú “játék”. Így eldöntöttem, hogy első perctől Fannit körülveszi majd a meséskönyv, és amint lehet nézegetni, olvasgatni fogjuk. Talán bevállik, hiszen mára, már rendesen könyvfüggő a lányom, olyannyira, hogy az orvoshoz is baba helyett könyvet vittünk. Vannak olyan könyvei, amit Ő akár egyedül is nézegethez, és vannak olyanok amiket “szülői felügyelet” mellett lapozgathat. Már mindent megtanult a könyvekből, de szereti hallgatni újból és újból a történeteket, illetve a megnevezéseket (állatok, növenyek tárgyak). Szerencsére az állatokat élőben is láthatta, így sokkal gyorsabban megtanulta, hogy pl. mi van egy tanyán. Már messziről bárányozik, amikor meglát egy barit, akár élőt, vagy rajzalakot. A többi háziállatokról nem is beszélve. Van egy kedvenc könyvesboltom (könyvhálózat), aminek az internetes oldalán szoktam böngészni, és kijelölni mit szeretnék rendelni. Azt már nem is mondom, milyen “árban” van már a kijelölt termékek. A férjem szegény, egy szót nem szól, csak azon akad ki, hogy megint egy könyvespolcot kell besuvasztani a lakásba. Szóval lassan már az erkélyen fogunk mi lakni, a könyvek meg belül…de megéri!!! 🙂 🙂
Barbie+Steffi
2007 augusztus 30. | Szerző: amilgade
Gyerekkoromban nem nagyon babáztam. Inkább a katonáimmal játszottam, és ha kinnt voltam az udvaron, akkor én voltam a világmegváltó Indián, akit a piroskabátos angolok üldöznek. Ebből gondolom kiderült, hogy a Cooper- féle Nagy Indián könyv nekem nagyon bejött. Persze nekem is voltak babáim, pl. a Tündi nevezett “nyugat-németből becsempészett” éneklős szépség, hosszú szőke hajjal. Anyukám varrt a babáimra ruhát, és öltöztette, mivel nálunk nem lehetett meztelen baba, anyukám nem engedte. Azt hiszem anyukám nagy-nagy babaszeretete abból adódott, hogy az 50-s évek elején, neki nem lehetett szép babája, nem tellett nagyiéknak rá.
Úgy 11-12 éves lehettem, amikor elkapott a babázási láz! Akkortájt a Barbie és a csecsemőbaba volt a menő. Emlékszem, anyuék mennyit mentek ezekért a babákért. Megkaptam “őket”! Rózsaszín csili-vili discos Barbie-t és a csecsemőbabát. Játszottam velük kb. 2-3 hónapot, utána nagylány lettem, tök ciki volt, ha babáztam. Anyukám ettől eltekintve, varrta a ruhákat, mosta a babahajakat, és sorrba rakta szegényeket a polcon. Aztán sorra eltüntek a babák, na nem a szemétbe!! Anyukám szépen összecsomagolta őket, eltette a ruháikat, utoljára megmosta a hajukat, és beletette mindegyiket egy nagy zsákba, amit a pincébe levitt.
Amikor megtudtam, hogy kislányom lesz, a férjemmel előre elterveztük, hogy milyen kockákat, legókat vsásárlunk neki. Mivel nekem soha nem tetszett a rózsaszín babavilág, ezért a szobácskájában is mellőztük ezeket a színeket/kiegészítőket. Micimackós lett minden.
Anyukám előszedte a régi csecsemőbabámat, szépen felöltöztette és berakta a gyerekszobába. Így Babett (ez a baba neve) 22 évesen bekerült egy igazi babaszobába. Macusnak első pillanatban feltünk a “vele hasonló” baba. Alig tudod mozogni, de már szemezett Babettal. Később odamászott hozzá, nézegette a szemét, orrát, kezeit, és legnagyobb megdöbbenésemre, odabújt Babetthoz! Anyukám ekkor vásárolt a lányomnak egy puha rongybabát, a Kati babát. Ezután lement a pincébe, és felhozta a 26 éves Tündi babámat és a 22 éves Barbie-t , megmosta, felöltöztette és berakta a gyerek szekrényébe. A férjemmel meg pislogtunk. Úgy néz ki Macus szereti a babákat, olyannyira, hogy már egy babakocsit is kapott, amiben tologathatja az új(régi) játékszereit. Aztán felfedezte az én öreg Barbie-mat. Rögtön kiszedette a szekrényből, és onnantól kezdve az egyik kedvenc játékszerévé vált. Egy Barbie!! A férjem meg én, csak néztuk, Macust, ahogyan leültette a babát, járatta, stb. Amit nem szerettünk volna, megtörtént! Félreértés ne essék, semmi bajom a babákkal, bár a Barbie-t kihagytam volna az életéből, csak összeomlott az egyik szülői álom. Bár Fanni szereti a kockákat, mégis a baba az első.
Az egyik baráti házaspár (fogalmuk nincs mi Macus kedvence) Steffi babát hozott a kislányunknak. Macus nagyon örült neki! Most már az egyik kezébe, a rózsaszín, kopott disco Barbie, a másik kezében a kék estélyiruhás, táskás Steffi. Mi meg látjuk a lelki szemeink előtt, hogy a Micimackós szoba, hogy változik át Hercegnős, rózsaszín csodává. Azt hiszem kezdem megkedvelni a rózsaszínt…
Méregzsák kicsiben, Méregzacskó
2007 augusztus 26. | Szerző: amilgade
Méregzacsi, most már csak így hívom Macust. Láttatok már 15 hónapos törpét, piros színű, felfújt fejjel üvölteni??? Vicces volna, ha nem az én kislányom produkálná…
A szakirodalom szerint teljesen természetes, hogy az ilyenkorú kisbabák dührohamokat kapnak különböző okokból (elsősorban a “nem vagyok képes valamire, de nagyon szeretném” próbálkozások váltják ki). Nálunk a fegyelmezés váltja ki belőle a dühöt, pl. már este van és szeretném ha hazamennénk a játszótérről. Na ilyenkor megtudom milyen a magyarok Istenne!!! Fanni a homokozóban hasal, és üvölt, én meg próbálom a játékszerek mellé felvenni. Ő kapálódzik, verekszik, én csitítom, megpróbálom elmagyarázni, hogy miért kell hazamenni (Kit érdekel??), és annak örülök a legjobban, hogy a játszótér közelében lakunk, és nem kell sokáig cipelnem.
Otthon már egy kis angyalkát puszilgatok, mintha nem történt volna semmi! Álmos szemekkel bújik a kedvenc takarójához, és nagyon várja az esti fürdetést. Csak az én idegeim nem tolerálják ezeket a kirohanásokat! Valamelyik nap hosszasan néztem magam a tükörbe, és rádöbbentem, hogy kb. 10 évet nyugodtam a koromhoz adhatok, mert nem egy “fiatal, lassan 33 évesnek” nézek ki. Az 1 éves éjszakai nem alvások, hisztik, stb. a szemem alatt megtették a hatásukat. Anyukám szerint, ha Macus 3 éves lesz, újra megfiatalodik az ember leánya. Hát… még van több mint 1,5 évem…
Hó, hahóóóóóóó
2007 november 19. | Szerző: amilgade
A hétvégén meg akartuk mutatni Macusnak a havat. A hegyekbe 20 centis hó van, ezért gondoltuk felmegyünk egy kicsit. Balázsékkal mentünk, és a kedvenc helyünkre próbáltunk elmenni. Addig nem is volt baj, amíg be nem fordultunk arra az útra, ami felvisz a Bükk-fensíkra. Mert az az út, tükörjég volt, amit először nem vettünk észre, mert szépen mentünk fölfele. Azt észrevettük hogy az elektronika rásegít egy kicsit, de hát ez a “dóga”. Már majdnem felértünk az “egyenes” útszakaszhoz, amikor rámentünk egy még jegesebb szakaszra, ahol majdnem lefulladt az autónk. A férjem mondta is, hogy reméli Balázsék nem akadnak el, mert emelkedőn a büdös életbe nem indulunk el hólánc nélkül. Elakadtak.
Mi is megálltunk, kézifék behúzva! A férjem kiszállt, és majdnem dobott egy hátast, mert tükörjég volt az egész út. Én meg a kocsiban “bizisten” úgy éreztem, hogy visszafele csúszunk. Egyből azok a szegény gyerekek jutottak eszembe, akik megfulladtak, mert a kocsi becsúszott a vízbe. A férjemnek is ez jutott eszébe, mert visszajött (nagy nehezen, csúszkálva), és hátrafele csúszva az út szélére álltunk, ahol volt egy kis hó. Mi bennt a gyerekkel a kocsiba, a férjem Balázs feleségével próbálta tolni a kocsijukat, hátha elindul, de csak állt egy helyben. Jött egy autó szintén fölfele, akinek meg kellett állni, mert Balázsék az út közepén álltak. Onnantól kezdve az az autó sem tudott elindulni, sőt, a kanyarba keresztbe fordult, és a hátsó kereke az árokba landolt. Közben fenntről jöttek lefelé (autók) pipiskedve. Komolyan mondom, szinte topogtak a kerekek, úgy jöttek lassan. Ők is megállatak segítettek a 2 kocsin. Megfordították, hogy lefele tudjanak menni. A férjem visszajött, és ott maradtunk tök egyedül felfelé menetbe. Egyértelmű, hogy mi sem tudtunk elindulni. Térerő meg nincs. Megpróbáltunk fordulni, de a mi hátsó kerekünk is az árokba landolt, ráadásul úgy, hogy a kocsi fara beleállt az út oldalában lévő hóba. Balázsékkal úgy beszéltük, hogyha 20 perc múlva nem jelentkezünk, felgyalogol valahogyan, hogy segítsen. Addig nem vártunk! Kiszálltam, felmásztam az út oldalára, ott vagy 30 centis hó volt. A kocsinak a hátsó ajtajából épp az üveg és alatta egy kis rész látszott ki. Na ott kezdtem tolni, de a kezem alatt éreztem, hogy a lemez benyomódik, mondom magamba, még az kell, hogy behorpasszam a alig 3 hónapos autónkat. Most cseréltük le szeptember 5.-én a régi autónkat egy újra. Bár a régi is csak 3,5 éves volt, de mivel nyáron belénkjöttek hátulról, és bár úgy megcsinálták, hogy semmit nem lehetett észrevenni, mégis kaptunk az ajánlaton, amit a márkaszervíz a javítás után tett, hogy bevenné az autónkat, ha vennénk egy újat. Na szóval, próbálom tolni, a kocsi meg sem mozdul. Na akkor kapott el a pánik. Egy másféléves törpével, fennt a hegyekbe, 0 fok alatti hőmérsékletű időben… Aztán végül meg tudtam lökni az autót, hogy a kerék kijöjjön az árokból. Utána azt néztük, hogy leszakadt-e a kocsinak az alja, de szerencsére nem. Mi is elindultunk lefelé. Szegény Balázsék már tök idegek voltak, és baromi lassan mentek, hogy beérjük őket, ami sikerült is. Miközben lefelé araszoltunk, felfelé jött a kavicsszóró autó!!!!:-) De nem vette el ez az incidens a kedvünket. Irány Bánkút!!
Végül Szentléleken kötöttünk ki, ahol Macus mászkálhatott a hóban, de sajna nem jött be neki. Inkább a szánkózás érdekelte, de még nincs neki való szánkónk. Hulla fáradtan érleztünk haza, és levontuk a tanulságot, hólánc nélkül sehova!!!!!!!
Oldal ajánlása emailben
X