<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Macus meg én</provider_name><provider_url>https://macus.cafeblog.hu</provider_url><author_name>amilgade</author_name><author_url>https://macus.cafeblog.hu/author/amilgade/</author_url><title>Macus és a féltékenység</title><html>&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 12px; FONT-FAMILY: Courier&quot;&gt;&nbsp;A múlt hétvégén a volt középiskolai osztálytársnőm a 2,5 hónapos kislányával és a családjával kijött a hétvégi házunkba. Macus ahogy meglátta&nbsp; babát, rögtön odament, és &quot;kincseket&quot; adogatott neki, mint pl. kövek, babák stb. Természetesen a csöppség nem reagált ezekre a dolgokra, így Fanni elvesztette az érdeklődést a &quot;Baba&quot; iránt, és odébbállt.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 12px; FONT-FAMILY: Courier&quot;&gt;&nbsp;Aztán eljött az a pillanat, amikor tisztába tettem a kicsit, mivel az anyuka épp nem volt sehol. Macus visítva a lábamba kapaszkodott, alig tudtam a pelust rárakni a gyerekre. Amikor meg az ölembe vettem, akkor Fanni eldobta a cumisüvegét, és szintén visítva követelte, hogy Őt vegyem föl. Persze ahogy leraktam a kicsit, már őt sem kellett tartani. A férjemmel jót derültünk a dolgon, de azért meglepődtem Macus reakcióján. Ugyanis Ő az a baba, aki mindenkivel barátkozik, szeretgeti a gyerekeket, és idáig soha senki miatt nem volt féltékeny, pedig fogtam más gyerekeket is.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 12px; FONT-FAMILY: Courier&quot;&gt;Mi lenne, ha születne Macusnak testvére...?&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>