<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Macus meg én</provider_name><provider_url>https://macus.cafeblog.hu</provider_url><author_name>amilgade</author_name><author_url>https://macus.cafeblog.hu/author/amilgade/</author_url><title>A vajaskenyér</title><html>&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Courier&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 12px&quot;&gt;&nbsp;El is felejtettem leírni (az utókornak :-) ), hogy kb. 2 héttel ezelőtt Macus nagyapával elindult a szokásos &quot;állatnézőbe&quot;. Az utcán találkozott egy helybeli fiatalasszonnyal aki sétált a 2-3 éves gyermekével. Kezében egy vajaskenyér. Macus észrevette az ennivalót, és mint aki nem evett 1 hónapja, nekirontott az asszonynak elvette a kenyeret, beleharapott, majd fintorogva kiköpte, és a maradék kenyeret visszaadta. Az asszonyka nevetett, és megjegyezte, hogy milyen életrevaló gyerek! Na igen, ha még sonka is lett volna azon a kenyeren, biztosan nem köpte volna ki.&lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>